Láncos Miklós, a magyar Mikulás

Bajók Katalin írása

Tudtátok, hogy a Mikulás igazából nem is Lappföldről származik? Ő valójában Patarában született, egy ókori kis-ázsiai városban, a mai Törökország területén, a 4. században pedig Myra (Müra) püspöke volt. Szent Miklós életét sokféle csodás esemény övezte, amelyekről ma már nem nagyon hallunk, a nyugati kereszténység a jószívű, adakozó püspök képét őrizte meg. Miklós a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek, diákok és a nehéz körülmények között élők védőszentje lett. 

(A kép forrása: https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/5457-szent-miklos-puspok) 

Történelemórán kutakodtunk kicsit Mikulás témában, és rábukkantunk Láncos Miklós alakjára. Bár Nyugat-Európában már a középkorban elterjedt az a szokás, hogy Szent Miklós ünnepén a kisgyermekeket apró ajándékokkal lepték meg a szüleik, Magyarországon ez csak a 19. században vált népszerűvé, szláv közvetítéssel jutott el hozzánk (a Mikulás elnevezés a szlovák Mikuláš átvétele, a szlovákban nemcsak tulajdonnévként, hanem köznévként is ismeretes ez a szó, ’mikulási ajándék’ jelentésben). 

De akkor milyen szokás is volt a 19. század előtt hazánkban? Az egészen biztos, hogy a 18. századból már van írásos nyoma annak, hogy Miklós napjához tartozott valami csörömpölős, házról házra járós népszokás, amely valószínűleg jóval korábbi időkre nyúlik vissza. És hogy mi adta ki ezt a csörömpölő hangot? Ez bizony lánccsörgés lehetett, ugyanis Láncos Miklós láncon vezette az ördögöt (a kormos arcú krampuszt), megszégyenítve őt az emberek előtt, elrettentésképpen a bűnöktől. A Szent Miklósnak öltözött alak „gyóntatta” a lányokat, és aki nem felelt, azt elvitte az ördög, vagy a gyerekeket kérdezte, hogy jók voltak-e, és vagy megjutalmazta őket, vagy krampusza virgácsokkal, lánccal megbüntette őket.

(A kép forrása: https://kekesonline.hu/2019/12/06/az-elfeledett-magyar-mikulas-lancos-miklos-a-matravideken/) 

Ezt a Miklós-napi alakoskodást nevezzük miklósolásnak. De más változatai is voltak a Miklós-napi néphagyománynak, például itt a Dunántúlon félelmetes rémnek öltöztek be a férfiak és a fiatal legények, és úgy járták végig a házakat bekormozott arccal, kifordított bundával, és láncot csörgetve ijesztgették a gyerekeket és a fiatal lányokat. Halásziban és környékén pedig nagymiklósnak nevezték az ijesztő álarcba, jelmezbe öltözött legényeket. Gímesen is egy püspöknek öltözött figura járta a házakat, és a következő versikét mondta:  

Jani, Mari, Piroska

Tudjátok-e mi van ma?

Hoz az öreg minden jót,

piros almát, sok diót.

Hát még mit, hát még mit,

Frissen vágott suhogót.

Idővel a miklósolás eldurvult, az utcán megverték az embereket az álarcos rémeknek beöltözött legények, így sokan féltek ilyenkor kimenni az utcára. A népszokás ettől függetlenül egészen az 1970-es évekig élt Magyarország egyes részein. A Miklós-napi alakoskodás ugye benneteket is emlékeztet valamire? A mohácsi busójárás szokása nagyon hasonlít a miklósoláshoz, mivel mindkét szokásnak a tél elűzéséhez volt köze. A hangoskodással, lánccsörgetéssel az átkokat, rontást, a telet akarták távol tartani. A lányok elnáspángolása frissen vágott gyümölcsfaágakkal a termékenységet, a gyermekek elverése a tisztességes viselkedésre való nevelést jelképezte. A miklósolás hagyományát ma már csak a csizmába dugott virgács őrzi.

Viszont a miklósoláshoz és a busójáráshoz nagyon hasonló fesztivál Ausztriában és Németországban nagy népszerűségnek örvend. Minden évben Miklós napjának estéjén, vagy akörül, kezdődik a Krampusz fesztivál, ahol faragott álarcokkal, vagy feketére festett arccal, állati szőrökkel borítva, kolompolva, láncokat csörgetve, kurjongatva vonulnak fel a krampuszok az utcákon, például Salzburgban vagy Grazban. A Krampusz egyébként egyes elképzelés szerint a Mikulás rossz ikertestvére volt, aki láncot, virgácsot és zsákot vitt magával, hogy megleckéztesse a gyerekeket.

(A kép forrása: https://www.kemma.hu/helyi-kozelet/2025/12/a-krampusz-mitosz-legendaja)

A piros pozsgás, nagy pocakos, kedves, öreg Mikulás bácsi alakja az 1920-as, ’30-as években jelent meg Magyarországon, és hamar népszerűvé vált a kisgyermekek körében. Ha szavaltak, énekeltek a Mikulásnak a gyerekek, ajándékba diót, mogyorót, krumplit, piros almát, cukrot kaptak.

És hogy lett a Mikulásból Télapó? Az I. világháború után nem volt túlságosan kedvelt a szlovák hangzású Mikulás név, ugyanis az elcsatolt területekre emlékeztette a magyarokat, így már ekkor elkezdték használni az orosz Fagy Apó (Дед Мороз) magyar megfelelőjét, a Télapót. 

Az 1950-es években az aktuális politikai rendszer a vallásellenesség jegyében mondhatni le is váltotta a jószívű Szent Miklós alakját, és általánossá tette a Télapó elnevezést. Szóval a kommunista éra kisgyerekeinek már nem a Mikulás hozta az ajándékot, hanem Télapó, akinek lelkesen énekeltük a Télapó itt van... kezdetű dalocskát.

(A kép forrása: https://femina.hu/karacsony/mikulasbol-telapo/) 

Napjaink kisgyerekeinek valószínűleg teljesen mindegy, hogy a Mikulástól vagy a Télapótól kapnak-e ajándékot december 5-éről 6-ára virradó este. A jelenlegi Mikulás-ünnep a manókkal, rénszarvasokkal már inkább a nyugati kultúrából származó szokásokat tükrözi, ám azt hozzátenném, hogy ezekben az országokban (Angliában vagy az Amerikai Egyesült Államokban) nem Mikulás napján hozza az ajándékokat a Mikulás, hanem karácsonykor érkezik Santa Claus. Németországban december 24-én viszi az ajándékokat a gyerekeknek a „karácsonyapó” (Weihnachtsmann), Angliában december 25-én reggel tölti meg ajándékokkal a zoknikat, csizmákat Father Christmas.

Ha mikulásos, télapós versikéket akarnátok olvasgatni, itt találtok néhányat: https://www.magyar-iskola.sk/2021/12/szent-miklos-napja/ 

És ti vajon jók voltatok az idén? ;)

(A kép forrása: https://juratus.elte.hu/bortonbe-a-mikulassal-hogy-lehet-meg-a-mikulas-szabadlabon/)